Adatlapok

Bejelentkezés


Hejgetés (urálás)

A moldvai magyar falvak ma is élő óév búcsúztató, újév köszöntő népszokása. Szereplői a falu legényei, köztük a hégető, vagy uráló, aki a szöveget mondja. Nála van a harang is, ő szedi a pénzt, amit kapnak a köszöntésért. További szereplők a furulyás, a dobos, az ostorosok valamint 2-3 legény, aki a bikának nevezett hangszert húzza, mely folyamatos morgó hangot hallat.
A hejgetők többnyire lányos házhoz járnak. A köszöntő szöveg a búza élettörténetét meséli el a vetéstől kezdve a kész kenyérig. A refrén felszólítja a legényeket, hogy csattogtassák az ostorokat és kiáltsanak.
A hejgetés legzeneibb mozzanata furulya és a dob játéka. A furulya kis hangterjedelmű, gazdag ritmikájú giusto dallamot játszik. (Dömötör Tekla - Szendrei Janka: Magyar Néprajzi Lexikon. Budapest 1987.)
A néhai Hodorog Luca néni így beszélt a hejgetésről: „... több csoport es vót. Egyben vótak 10-20-25-en, mennyien barátok vótak. Leányos házakhoz mentek a szeretteikhez, jó rokonaikhoz. Mikor uráltak ott künn, a hejgető mondta a hejgetést, hítták bé. Ott táncoltak, diót adtak nekiek, kalácsot, bort. Táncoltak, s vígadtak. Odamentek a szomszéd liányok es. Táncoltak egy fél órát, s mentek más házhoz. Reggelig jártak, másnap délig is mentek az újesztendő napján úgy 12 óráig.
Az urálás úgy történt, hogy a hégető odament az ablakhoz, s békiáltott: szabad-e hégetni? Ha a gazda mondta, szabad, mind mentek oda. Előre rittyentettek az ostorokval, megrázták a harangokat es, a bika mörrögött, s kezdték meg a hejgetést. Mikor a hejgető végezte a versit, fújták a kecskést szültüvel, s táncolva mentek bé. S ott ben táncoltak, ittak, ettek. Mikor végeztek, mentek más házhoz. Ez vót.” (Pozsony Ferenc: Szeret vize martján. Kolozsvár, 1994.)
A hejgetésről még az alábbi kiadványokban olvashatunk:
PÉTERBENCE Anikó: „Moldovának szíp táíaind születem...”
(Jászberény, 1993.)
TÁTRAI Zsuzsanna - KARÁCSONY MOLNÁR Erika: Jeles napok, ünnepi szokások.
(Planétás Kiadó. Budapest, 1997.)
KALLÓS Zoltán: Hejgetés Moldvában.
(Moldvai Magyarság, X. évfolyam, 12. szám. Csíkszereda, 2000. december..)