Adatlapok

Bejelentkezés


Akkordfűzés

Akkordok valamilyen szabály vagy rendező elv alapján történő egymásután kapcsolása. Cél, hogy ezeknek a kapcsolatoknak meglegyen az a természetes folyamatossága, könnyedsége, mely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a harmóniák változatosságában gyönyörködhessünk. Egy hangzat lehet konszonáns („egybehangzó”), vagy disszonáns. Ennek fontos szerepe van akkordok összekapcsolásánál. Erről így ír Kesztler: „Disszonáns az olyan hangzat, mely magába véve nem ad kielégítő értelmet, hanem a hangjai által keletkezett feszültség szükségszerűen maga után vonz egy más hangzatot, s csak ebben a hangzatban nyer az elsőben mutatkozó ellentét kielégítő megoldást. A konszonáns hangzatnak ilyen követő hangzatra nincsen szüksége, mert az magában véve is teljes megnyugvást és egységes értelmet ad. Ilyen konszonáns hangzat csak a dúr és a moll hármashangzat, sőt legszűkebb értelemben ez is csak akkor, ha mint tonikai hármas szerepel.
A disszonancia az az elem, mely mozgást és életet visz a harmóniákba, mert lényeges ismérve a hangok közt mutatkozó ellentét s az ezáltal keletkező feszültség, mely az ellentét megszüntetésére, feloldására tör, a feloldás pedig a mozgató erő érvényesülésével, azaz az ellentétet okozó hangoknak a nyugalmi állapota: a konszonanciába való átvezetésével mozgást kényszerít ki.”