Adatlapok

Bejelentkezés


Esztam

A népi vonós gyakorlatból vett kifejezés. Az esztam kíséret lényege az, hogy a bőgő az ütem páratlan sorszámú nyolcadait, a kontra pedig a párosakat szólaltatja meg, így hozva létre egy megosztott, ellentétes, egymásnak „válaszolgató”, sajátosan lüktető ritmikus kíséretet. Esetünkben ezt a koboz-dob kettősre értjük. Amint ezt az elnevezést alkotó két szótag hangzása is érzékelteti, valószínűleg hangutánzó szó lehet.
Tisztázatlan, hogy ennek a kíséretmódnak lehettek-e előképei a korabeli nyugat-európai népzenékben, és az is, hogy a kelet-európai folklórban az esztam műzenei hatásra, v. önállóan alakult-e ki. (Pávai István nyomán.)