Adatlapok

Bejelentkezés

Hírek

Végső búcsú Vargyas Lajostól

Az életének 94. évében, október 11-én elhunyt néprajztudós urnájánál Andrásfalvy Bertalan volt művelődési és közoktatási miniszter, a Pécsi Tudományegyetem néprajzprofesszora és Paksa Katalin, az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos tanácsadója emlékezett Vargyas Lajosra.

„Ami Vargyas Lajosban por és hamu volt, az most a szelek szárnyán szétrepül e hazában” – kezdte beszédét Andrásfalvy Bertalan. „Könyvek, CD-k, kottalapok, tanulmányok, felfedezések – mintegy félezer tételben maradtak az utódokra – papíron. Ennyi lenne az egész?” – tette föl a kérdést a tudóstárs, majd így válaszolt: „van egy megtapinthatatlan, nehezen megnevezhető, de mindennél fontosabb rész, ami személyes példájából és útmutatásaiból oly sokakra hatott, oly sokakat késztetett alkotásra”. Hangsúlyozta: Vargyas Lajos nélkül más lenne a népzene- és néprajztudomány, más lenne a magyar tudomány és a magyar társadalom is.

„Vargyas Lajos a keleti gyökerű és az európai szellemiségbe illeszkedő magyar kultúrába született értelmiségi hivatását vállalta. Az életét feladatnak és kihívásnak tekintette az elromlott világ megjavítására” – mutatott rá Andrásfalvy Bertalan. Paksa Katalin népzenekutató a mester emlékét idézve kiemelte: az akadémia Kodály alapította Népzenekutató Csoportjának egykori igazgatója vezetésre termett. „Erős igazságérzettel megáldott, nagy formátumú ember volt, aki nem ismerte sem a hatalomvágyat, sem a hiúságot” – mutatott rá Paksa Katalin. Vargyas Lajos az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgatója, az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos tanácsadója volt. 1941-ben doktorált a ma Szlovákiában található Áj falu zenei életéről szóló munkájával, majd a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, az MTA Népzenekutató Csoportjában és az MTA Zenetudományi Intézetében dolgozott.

A magyar vers ritmusa című könyve 1952-ben jelent meg, ugyanebben az évben adták közre Kodály Zoltánnal a Zeneakadémián máig tankönyvként használt, s csak „Kodály-Vargyas”-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a példatárát szerkesztette. Népzenei kutatásait A magyarság népzenéje című könyvében foglalta össze, amelynek második kiadását 10 CD-ből álló album kíséri. Munkásságát 1980-ban Erkel Ferenc-díjjal, 1991-ben Széchenyi-díjjal, 1999-ben Magyar Örökség-díjjal ismerték el. 2004-ben Prima Primissima-díjat kapott.

Forrás: Magyar Nemzet Online, 2007.10.29.


Rövid életrajz: Népzenekutató, folklorista. Budapesten született 1914. február 1-jén. Tanulmányait 1932-től 1936-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-néprajz szakán végezte, majd 1937-38-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei szakán Harmat Artúr, Bárdos Lajos, Vaszy Viktor és Werner Alajos növendéke volt. 1939 és 1941 között a Pázmány Péter Tudományegyetem gyakornoka, 1941/1942-ben ugyanott a néprajzi tanszék tanársegéde. 1942-től 1952-ig az Egyetemi Könyvtár munkatársa, 1952 és 1961 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának vezetője. 1961-től 1969-ig az MTA Népzenekutató Csoportjának tagja, 1970 és 1973 között, majd 1973-tól 1981-ben történt nyugalomba vonulásáig az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Az MTA Zenetudományi Bizottságának és Magyar Őstörténeti Komplex Bizottságának tagja. Az Ethnographia szerkesztő bizottsági tagja. A néprajztudományok kandidátusa, a néprajztudományok és a zenetudományok doktora. Művei könyvek a magyar néprajz, népzenekutatás, versritmus, vers és nyelv kapcsolatának területéről, többek közt: A magyar népballada és Európa (1976), Balladáskönyv (1979), A magyarság népzenéje (1981), valamint számtalan cikk és tanulmány magyarul és idegen nyelveken, különböző tudományos kiadványok szerkesztése és társszerkesztése. Erkel- és Széchenyi- és Prima Primissima-díjas.

magyar English Deutsch