Adatlapok

Bejelentkezés


Írások

Táncok

Székely Zoltán szakdolgozatának rövidített, szerkesztett változatát sorozatként közöljük.

III. Táncok

A táncok felosztásánál és csoportosításánál kisebb részben Zoltán Eszter írására (In.: Balogh, 2001:160-165), nagyobb részt pedig saját, táncházi, vagy helyszíni gyűjtéseimre és tapasztalataimra alapozom véleményemet, valamint az Erkel Ferenc Táncegyüttes Egyesület keretein belül lezajlott tanulási folyamatokra építek, melyhez Földi Lehel, Fülöp Attila, Halmos Kata és Tündik Tamás neve köthető.
Martin György így ír a moldvai magyarokról:
„Míg nyelvük és vokális népzenéjük megőrizte a magyar karaktert, addig hangszeres zene- és tánckultúrájuk teljesen a moldvai románság hatása alá került” (Martin, 1993:11).

Ennek némiképp ellentmond Bálint Zsolt zenei kategorizálása, mely négy réteget különít el egymástól, úgy mint ősi réteg, régi réteg, újabb réteg és jelenkori réteg. Szerinte a román hatás leginkább csak a jelenkori zenét befolyásolja, míg a több tánczenét is magába foglaló régi rétegre inkább az európai műzene és a középkori magyar táncdallamok nyomták rá bélyegüket (Bálint, 1993:44-45).

III. 1. A moldvai táncokról általában

A csángók táncainak egy részét a legarchaikusabb formában, körben táncolják, másokat párosan járnak, de rendszerint ezeket is egy-egy körív mentén. A moldvai táncok harmadik típusát a sor- vagy lánctáncok jelentik. A táncosok mozgása egyszerre tűnik nehézkesnek és energiától duzzadónak, egyszerre súlyosnak és mégis fürgének. A lépések viszonylagos monotonitása a zenével való együttlüktetés által válik igazán tánccá.

Egy moldvai falu táncrepertoárja általában közel 40 táncból áll, melyeket részben magyar, részben román nevekkel illetnek, ezekről már szóltam. Maguk a táncok több szempontból is eltérnek más, Kárpát-medencei tájegységek lépésanyagától. Moldvában nincsenek szóló táncok, miként azt például Kalotaszegen, de akár Szatmárban is több esetben megfigyelhetjük (Martin, 1995:185,193), és az egy táncon belül használt lépések sem térnek el annyira egymástól, mint azt máshol megszokhattuk. A táncosok a körtáncokban nem lépnek mindig egyformát, sok tánclépésnek számos variációja van és egy ember több figurát is táncol. Ezek a lépések azonban mindig figyelembe veszik a kör lüktetését, haladási irányát és természetesen az irányváltásokat is. Petrás Mária egy beszélgetés alkalmával utalt arra, hogy a moldvai mulatságokhoz képest a magyarországi táncházakban katonás fegyelem és túlzott precízség van jelen, nincsenek igazi különbségek az egyes táncosok lépésanyaga között, és ettől kevésbé tetszik élőnek, valóságosnak a tánc (Petrás Mária, SYMA Csarnok, 2004.).

III. 2. Romános és magyaros táncok

A táncok között – már csak a nevek alapján is – megkülönböztethető egy magyaros (pl.: öves, kezes, serény magyaros, lapos magyaros); illetve egy balkánias, romános jellegű, új stílusú táncréteg (pl.: bulgáros, tiszti, nyelu, botosanka, banumarocsini, kettős). Ide kapcsolódik, hogy az imént balkánias, romános jellegűnek nevezett táncok dallamai viszont lehetnek magyarosak, magyar eredetűek, mint például a fent említett botosánkáé (Pávai István és Kerényi Róbert véleménye, SYMA Csarnok, 2004.).

III. 3. Körtáncok

A körtáncokat megfigyelve elmondhatjuk, hogy leggyakrabban két, egymást szabályos időközönként váltogató részből állnak, melyekből az egyik részt rendszerint irányváltásos haladás tesz ki (A rész), míg a másik részben rendre valamilyen helyben figurázásra kerül sor (B rész). Ilyen tánc az erdélyes, a félöves, a pálmáska, a tanulótánc vagy a serény magyaros. Vannak olyan táncok is, ahol nincsen A és B rész, egyetlen lépés sorozatot, illetve annak különféle variációit táncolják a tánczene teljes időtartama alatt, még akkor is, ha a dallamon belül jól elkülöníthető A és B részek szerepelnek – pl.: tűz lángja. Ilyen tánc a zdrobuleanka, a gergelytánc, a vert kezes, a körben táncolt kezes/hora és öves/szerba, vagy a már említett tűz lángja. Az utóbbi kategóriába sorolható egy csuliandra nevű tánc is, amely attól különleges, hogy a triolapáros, 6/8-szerű zenei kíséretre gyakorlatilag 10/8-os figurát lépnek, vagyis a sorvégek és a lépéssor vége csak több dallam után találkozik újra. Ez teszi nehézzé a táncot, ha ugyanis valaki elvéti a lépést, a zenére támaszkodva csak hosszú idő elteltével képes újra bekapcsolódni a közös mozgásba.
Még egy körtáncot kell kiemelni, amely azért speciális, mert vezényszavakra módosulnak a lépések. Hasonló táncfelépítésre Moldvától távol, mintegy ezer kilométerre, Rábaközben is találunk példát, ahol „hej-, vagy sarkantyús legény” vezetésével táncolják a körverbunkot a férfiak (Pesovár, 1995:260). Ez a moldvai tánc a ráca vagy réce, és férfiak, nők együtt járják. Az alaplépés viszonylag egyszerű (kettes csárdásnak mondanánk a mai Magyarország területén megtalálható táncok nyelvén), melyet dobogásokkal és a dobogó-sorozat végén két gyors térdeléssel váltanak fel a vezényszóként funkcionáló versike hatására. E vers a következőképpen hangzik:

„Réce menen a Dunán,
S e recuj egymás után,
Pipe visszamaradott,
Üssünk hármat jobbal,

S a ballal mind csak úgy,
S a jobbal mind csak úgy,”

(ez a két sor annyiszor ismétlődik, hogy a dallam vége és a következő térdelések együtt essenek)

„egy-két-há…”
(térdelés) (Fülöp Attila és Halmos Kata nyomán)

III. 4. Páros táncok

A páros táncok nagyrészt pihenő lépést és páros forgást – ez utóbbit néha irányváltással – tartalmaznak. Némelyik közülük lassabb, méltóságteljesebb (virágtánc, rókatánc/romanţă, seremoj), mások vad, gyors táncok, melyeknek eljárása is embert próbáló feladat (ruszászka, cipik, klopocelka). A páros táncok között akadnak közepes tempójú, viszonylag egyszerű felépítésű táncok is, ezek a hojna/brasovianca, a keresel, a festeres, vagy a leu. A románok "nemzeti" táncai, a szerba és a hora a moldvai csángó tánckultúrában is megvannak, ezek érdekessége, hogy körökben táncolt lépéseik gyakorlatilag azonosak a magyarok által övesnek illetve kezesnek nevezett táncok lépéseivel. Az egyetlen páros táncot, amelyben nem forognak a táncosok, tindiának hívják, ennek lépése a rekecsini botosanka lépésére hasonlít, csak azzal ellentétben a tindia esetében a lépés nem aszimmetrikus. (A rekecsini botosanka lépését csak a teljes lépéssor tekintetében mondhatjuk aszimmetrikusnak ellentétben a szerba vagy öves lépésekkel, ahol négy ütem után érezhető az aszimmetria.)

Léteznek olyan táncok is, amelyek ötvözik a kör- és a páros táncok szerkezetét: az A részt körben, a B részt párosan, forogva táncolják. Ezek a banumarocsini, de doi / kettős, vagy a 2003-as esztendő egyik régi-új „leleménye” a tolumba. A tolumba, vagy tulumba névvel több táncot is elláttak már, Hodorog András egy 1995-ös felvételen a botosanka nevű tánc dallamára mondta, hogy tolumba (Horváth Szilárd gyűjtése alapján), de a Néprajzi Lexikon szócikke is megemlít egy ilyen nevű táncot a lánc- illetve körtáncok között (Ortutay, 1977:454).

III. 5. Sortáncok

Ezeken túl a sor-, azaz lánctáncokról kell még szót ejteni, amelyeket vagy hátul keresztbe fogással (azaz a hát mögött mindegyik táncos a szomszédja melletti táncos kezét fogja), illetve – ha elegendő tér áll rendelkezésre a tánchoz – vállfogással járnak. Ezek a tiszti és a lérem, lérem, másnéven bulgaros. A pingvin nevű sortáncot váll- vagy derékfogással táncolják, de egymás háta mögé sorakoznak fel a résztvevők.

Itt kell megemlíteni, hogy a fenti pingvin és tolumba nevű táncok új keletű, jövevénydallamokra kitalált lépések, vagyis semmiképp sem kezelhetők egyformán a régies dallamokkal (Balogh Sándor véleménye alapján). Ezt figyelembe kellene venni minden zenésznek, aki moldvai muzsika előadására vállalkozik. A fentiek ismeretében úgy gondoltam, hogy szerkezetüket tekintve ezek a táncok is beilleszthetők a már ismert keretek közé, ezért kerültek a felsorolásba is, de nyomatékosítani szeretném, hogy ezek a táncok és dallamok nem tartoznak a moldvai zene- és tánckultúra törzsanyagához.



...folytatása következik...

Kapcsolódó fájlok: