Adatlapok

Bejelentkezés


Moldvahon hírek

Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület

Mára már elmondhatjuk, hogy a moldvai és gyimesi magyarok, „csángók” – elsősorban tánc- és zenei – kultúrája véglegesen a táncházmozgalom fontos és meghatározó részévé vált. Táncegyüttesek dolgozzák fel, gyerektáncházakban, különböző színházi produkciókban találkozunk vele, zeneiskolai tantervekben bukkan elő. Egymás után alakulnak a moldvai zenekarok, táncegyüttesek. A mozgalom ezen ága olyan erővé nőtte ki magát, mely képes tömeget megmozgatni, felrázni. Alkalmassá vált arra is, hogy a csángó kultúra népszerűsítésén túl a csángó fiatalokban tudatosítsa, hogy értékek örökösei. Ezek olyan jótékony, sokszor tudatalatti folyamatokat indítanak el, melyeknek hatásait csak sok-sok év múlva érezhetjük majd itthon és Moldvában egyaránt.

ELŐZMÉNYEK

Ez nem mindig volt így. A tizenöt évvel ezelőtti romániai események után nyílt először lehetőség arra, hogy valaki hivatalosan jusson el Moldvába. Ez a tény nagy lendületet adott a táncházmozgalomnak, amely addig jószerivel csak áttelepült csángóktól gyűjtött tizenegynéhány moldvai táncdallam és gyűjteményekből tanult énekes anyagok alapján készült feldolgozásokat tudott felmutatni. Voltak persze kezdeményezések, amelyek megpróbálták mindezt beemelni a táncházas köztudatba: gondolok itt Sára Ferenc gyimesi hangsúlyú műegyetemi báljaira vagy a Válaszút táncegyüttes korai, szabadon értelmezett moldvai koreográfiáira.
Ezen erőfeszítések és a ’89-es fordulat együttesen meghozták az elismerést: a táncházakban lassan megjelentek a moldvai tájegység táncai. Az országban több helyen kezdtek komolyan foglalkozni az V. bartóki dialektussal, legjelentősebb ilyen központ Budapest mellett Jászberény lett. Jelen írás a Budapesten működő alkotókkal foglalkozik.
Az első rendszeres moldvai táncház a Marczibányi téren kezdett működni az akkor frissen alakult Tatros együttes jóvoltából és igen hamar „társadalmi fórummá” nőtte ki magát. Itt tanuló vagy dolgozó csángó fiatalok, zenészek és táncosok találkozóhelyeként töretlen érdeklődésnek örvend ma is. A „Guzsalyas” már nem csupán egy zenekarhoz kötődik, a „Marczi” pedig állandó házigazdájává vált a csángó témájú rendezvényeknek. Hogy milyen emberek fordulnak itt meg, arról egy korábbi írásomban így emlékszem:

„Erre a körre mindig is jellemző volt, hogy nem alkotott hermetikusan zárt közösséget, mindig is átjárást engedett egyéb műfajok képviselőinek. Szívesen és sokszor látott vendégei lettek így a Tatros táncháznak jazz zenészek, vásári mutatványosok, gólyalábasok, alternatív zenészek, más dialektus népzenészei, filmesek, színházasok, képzőművészek valamint egyéb érdekesebbnél érdekesebb emberek. Az így kialakult „szellemi holdudvar” igen tágasnak és termékenynek bizonyult és bizonyul a mai napig is.”

ALAPÍTÁS

Ilyen előzmények után merült fel az a jogos igény, hogy ezt a szerteágazó tevékenységkört, melynek alapját a moldvai magyarok kultúrája adja, valamiféle keretbe foglaljuk, hivatalos formába öntsük. Mindezt úgy, hogy a működés kellő rugalmasságának elvesztése nélkül használjuk ki az intézményi keret előnyeit. Egy szervezetbe tömörült alkotóközösség nagyobb erőt tud képviselni, mint tagjai külön-külön. Ez jelenthet egységes álláspontot fontos kérdésekben, de cselekvőképesebb szervezőerőt is. Nagyobb léptékű célokat fogalmazhat és valósíthat meg, mintha csupán baráti önerőből tenné, ehhez pedig hivatalos pályázati forrásokat is igénybe vehet. Arról nem is beszélve, hogy a tagként tevékenykedő csángók beletanulva egy civil szervezet működésébe, ezen tapasztalataikat jól hasznosíthatják otthon Moldvában, ha hasonló munkába fognak.
Végül Benke Grátzy kezdeményezésére 2003. márciusában megalakult a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület. Az alapítók között találjuk még Sándor Ildikót és Bolya Mátyást is. Az egyesület konkrét céljainak meghatározásához idézem az alapító okirat vonatkozó sorait:

„A moldvai magyarok (csángók) egyike azoknak az európai kulturális, nyelvi, etnikai kisebbségeknek, amelynek a szájhagyományon alapuló – és emiatt különösen sérülékeny – hagyományos kultúráját korunk politikai-kulturális, az életmód egészét átformáló változásai miatt veszélyeztetettnek tekinthetjük. Ezért az egyesület céljai között szerepel a moldvai magyarok mai és hajdanvolt kultúrájának átfogó kutatása, tanulása, továbbadása, megőrzése és archiválása, valamint az ezzel kapcsolatos kérdések tudományos és gyakorlati tanulmányozása, művelése, kultúrájuk terjesztése és terjesztésének elősegítése különböző társadalmi eszközökkel.
Egy-egy csoport hagyományos kultúrájának felfedezése, bekerülése a közművelődésbe, közgondolkodásba visszahat az adott közösségre is. Úgy gondoljuk, a csángók öntudatára és életminőségére közvetlen és közvetett módon egyaránt jelentős hatása van az olyan programoknak, amelyek saját kultúrájukat mint értéket mutatják be és közvetlenül tapasztalhatják meg annak megbecsülését, sikerét. Moldvában a kultúra megőrzésének, továbbadásának intézményei épp csak kialakulóban vannak, emiatt van szükség olyan pozitív megerősítésre, amely a hagyományok ápolását ösztönzi. A fenti célok elérése érdekében az egyesület néhány kiemelt feladata:

Olyan rendezvények szervezése – bel- és külföldön egyaránt –, melyek alkalmasak széles körben megismertetni a moldvai magyarok kultúráját, valamint csángó hagyományokat ápoló és fenntartó művészeti tevékenység.

Rendszeres összejövetelek megteremtése csángók számára klub, előadássorozat, színház, oktatás, tánckör, táncház keretében.

Csángó témájú információs tevékenység, illetve információ áramlás elősegítése, hasonló témájú könyvek, kiadványok, hanghordozók kiadása és támogatása.

Nyári táborok szervezése csángóföldön és Magyarországon, különös tekintettel a fiatalokra, alkotómunkára ösztönzés és alkotómunkára nevelés.

Népzenei és néprajzi gyűjtések szervezése és támogatása, ezek archiválása, rendszerezése, feldolgozása, publikálása.

Magyar nyelvű oktatás támogatása csángóföldön, speciálisan csángók számára készülő tanterv és tananyag kidolgozása.

A tevékenységi kört érintő hatósági döntések, jogszabályalkotás kezdeményezése, véleményezése, azok végrehajtásában való közreműködés.”

MÚLT – A 2004-ES ESZTENDŐ

Bár az egyesület nem tekinthet vissza nagy múltra, fennállásának bő éve mégis igen tevékenyen telt. A megfogalmazott célok mentén elinduló rendszerezett munka rengeteg új tapasztalatot és eredményt hozott. Álljon itt egy rövid válogatás a már megvalósult vagy még folyamatban lévő tervekből:

2004 februárjában a VIII. Csángó Bál társszervezése volt az első komolyabb megmérettetés. A Moldvahon Egyesület a fellépő csángók utaztatásának, étkeztetésének és szállásának megszervezése mellett a magyarországi zenekarok egy részét is koordinálta. Jelentős lépés volt a Moldvahonnal szervezésbe bekapcsolódó „itteni” csángók munkája, mivel ők jobban ismerik az otthon élő csángók részéről felmerülő lehetséges problémákat vagy igényeket. Az egyesület sok új ötlettel járult hozzá ahhoz, hogy az elkövetkező évek Csángó Báljai még tartalamasabbak lehessenek.

Májusban indult a „Csángóföld Európában – Európa Csángóföldön” c. program. A cím nem csupán jól hangzott az uniós csatlakozás hevében, hanem tartalmas munkát is takart. Ugyanis a moldvai magyarok esetében nem nehéz európaiságról, múltban gyökerező európai kapcsolatokról beszélni, legyen szó zenéről, nyelvről, viseletről vagy akár építészetről. A program első lépése egy kiállítás megszervezése volt, melyet a későbbi tervek szerint vendégül látnak majd Európa nagyobb városainak magyar külképviseletei. Néhány sor a beszámolóból:

„A kiállítás mint forma legalkalmasabb arra, hogy a kézművesség, a tárgyalkotó népművészet és a viseletek bemutatásán túl szemléltesse a csángó hagyományok beágyazottságát Európa kultúrájába, kézzelfoghatóan mutassa be annak értékhordozó jellegét. A tárgyak mellett archív zenei felvételekről népzenét, mesemondást hall a közönség, filmvetítés is gazdagítja a kiállítást, ezt egészíti ki a csángókról megjelent könyvek, CD-k bemutatása. Mindezt a Néprajzi Múzeum Fotótárából származó archív és amatőr fotók teszik teljessé, bemutatva a csángók hagyományos kultúrájának egy-egy jellegzetes mozzanatát, szellemi-tárgyi értékeit, életmódját.
Az ünnepélyes megnyitó Pozsony Ferenc Kolozsváron élő néprajzkutató beszédével kezdődött. A megnyitót több ismert kutató is megtisztelte jelenlétével, csak néhány nevet említve: Domokos Mária (MTA ZTI Népzenei Osztály), Pávai István (MTA ZTI munkatársa, Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Osztály vezetője), Diószegi László (Teleki László Alapítvány), de képviselte magát a pedagógus – például Balogh Sándor a „Moldvai hangszeres dallamok” c. könyv szerzője – és a zenész szakma is.
A kiállított anyagról annyit érdemes elmondani, hogy hét faluból származnak (Pusztina, Somoska, Csík, Klézse, Trunk, Rekecsin, Magyarfalu) és több téma köré csoportosíthatók (jeles napok, kenderfeldolgozás, zene, stb.). Zömmel szőtteseket és viseleteket találunk, de helyet kapott néhány kenderfelhasználáshoz használt eszköz, hangszer és a hejgetés tartozékai is.”

Szeptember a kiállítás rövidebb ideig látható volt a győri Gyermekek Házában is. Egyeztetések folynak más befogadó intézményekkel, hogy a kiállítás anyaga a jövőben minél többet legyen látható, ne csak a tárolórekeszekben pihenjen.

Az egyesület bekapcsolódott a „Kilométerekkel Európába” című, 2004-ben indult, győri kezdeményezésű programba is. Ennek első lépése egy „kulturális csereüdülés” volt, melynek keretein belül a Kocsis Enikő és Fitos Dezső vezette győri Lippentő Néptáncegyüttes jutott el Somoskára július végén. A látogatás viszonzására augusztusban került sor.

Augusztusban már az ötödik Somoskai Faluhetet köszöthették a falu lakói. A Moldvában tartott tánc- és zenésztábor részletes leírása olvasható volt az előző számban (folkMAGazin XI. évf., 6. sz.).

Lassan hagyománnyá válik a decemberben harmadszor megrendezett Csángó Karácsony. A magyarországi rendezvények célja általában egy lehetőségekhez mérten teljes – és ezért szükségszerűen érintőleges – kép kialakítása. A Csángó Karácsony szakít ezzel a gyakorlattal és a moldvai magyarok számára oly fontos és kiemelt helyen szereplő ünnepkör felé fordul, a karácsonyi szokásokat dolgozza fel. Budapesten működő revival zenekarok és hagyományőrzők egy színpadi produkció keretében elevenítik fel a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szokásokat, énekeket, táncokat.
Ez a rendezvény adott lehetőséget Hodorog András klézsei furulyás első önálló lemezének bemutatására is. Részletes leírás olvasható erről az előző számban (folkMAGazin XI. évf., 6. sz.).

A budapesti Csángó Klub 2001 októberében indult el. Kezdeményezői és jelenlegi szervezői Benke Grátzy, Nisztor Béla és Istók Paul Magyarországon tanuló csángók. Az elmúlt évadok alatt kialakult forma és célok a következők:

A Klub Budapest és környékén tanuló és dolgozó csángó fiatalok találkozóhelye. Itt lehetőségük van kicserélni a tapasztalataikat, megosztani egymással az otthoni híreket.

Csángó népzenei koncertek, néptánc tanulás-visszatanulás, hogy újra megismerjék saját hagyományaikat. Minden alkalom táncházzal zárul.

Előadássorozat a moldvai magyarokról és az őket érintő problémákról.

Decemberben itt vetítette le Vermes Laura dokumentumfilmjét, mely a somoskai táborban készült Fabinyi András és a Mű-Hely Alapítvány támogatásával.

Az Öves táncegyüttest két éve alapították Magyarországon tanuló, dolgozó vagy áttelepült moldvai fiatalok. Amatőr együttes, melynek célja a szervezett „visszatanulás” revival táncosok – Zoltán Eszter és Földi Lehel – vezetésével. Rendszeresen bemutatkoznak a csángó rendezvényeken (Csángó Karácsony, Adventi műsor a Vörösmarty téren).

TERVEK

2005 januárjában ér véget a Moldvahon Zenei Portál tesztelése. A portál a www.moldvahon.hu címen érhető el és célja minden moldvai magyarokkal kapcsolatos ismeret összegyűjtése. Ez az internetes fórum alkalmas arra, hogy összegezzen és rendszerezzen minden eddigi, csángókra vonatkozó tudást és tapasztalatot, információt, hírt és gondolatot függetlenül attól, hogy az revival vagy tudományos körökből származik. Részletes leírását lásd a következő számban.

A február elején tartandó IX. Csángó Bál társszervezése a következő feladat. Hosszú időn át működő rendezvények esetében természetes folyamat, hogy az elmúlt évek tapasztalata, munkájának kiértékelése, a felmerülő – szakmai és civil – igények, visszajelzések alapján úgy kell kiegészíteni az addigi gyakorlatot, hogy az biztosítsa a rendezvény további, élő működését. A Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület az eddigi tapasztalatok alapján jól működő gyakorlat mellett megvalósítana olyan új elgondolásokat is, mely a rendezvény további, távlati működését kedvezően befolyásolhatja.
Ilyen terv a program kiszélesítése egész naposra délelőtti gyerekprogramokkal, tánc- és kézműves foglalkozásokkal A szakmai közönség körében nagy igény mutatkozik az alkalom bővítésére előadások, tánc- és zenei kurzusok segítségével, szakmai fórumok szervezésével, kapcsolódó kiadványok ismertetésével és új kiadványok bemutatásával.

Távolabbi tervek felsorolásszerűen: folytatódik a Csángó Klub programja 2005-ben is. A fentebb említett kiállítás ellátogat Finnországba (Helsinki) és Csehországba (Prága). Idén indul Külső-Rekecsinben a „Magyar Iskola Központ” program, május 1-én lesz az iskola alapkőletétele. Ebben is szeretne tevékenyen részt venni az egyesület. Augusztusban újra Somoskai Faluhét.
Még távolabbra mutatnak azon átfogó törekvések, melyek a revival alkotók által felhalmozott tudást szeretnék tudományos igénnyel feldolgozni és közkinccsé tenni legyen szó zenéről, filmről, fotóról vagy bármilyen más szellemi vagy tárgyi örökségről.

ZÁRSZÓ

Reményeink szerint munkánk alkalmas arra, hogy ne csak Magyarországon, hanem a művelt európai közvéleményt is megszólítva hívja fel a figyelmet a Moldvában élő magyarok értékes kultúrájára, helyzetére, bizonytalan jövőjére. És mindezt úgy, hogy ne csak a közös európai kultúrkincsbe való beágyazódást emelje ki, hanem párhuzamot keresve más európai kisebbségek történetével, sorsával, megoldásaival.
Aki úgy gondolja, hogy szeretne részt venni az egyesület munkájában, szívesen látjuk. Az egyesület hírei elolvashatók www.moldvahon.hu oldalon, kérdéseket az info@moldvahon.hu címre várunk. Levélcím: H-3200 Gyöngyös Petőfi Sándor u.189.

Bolya Mátyás